Fél évre magunk mögött hagyjuk kedves kis zalai falunkat, és fejest ugrunk az ismeretlenbe... 

Hol is kezdjem az első élménybeszámolót? Talán ott, hogy az első nap végén annak örültem a legjobban, hogy szilárd ülőalkalmatosság van a fenekem alatt... Hiába az ülepén szivaccsal bélelt biciklis nadrág, hiába a Gepida kényelmes nyerge, azért 80 km-t végigseggelni nem annyira felemelő :) viszont kellemes meglepetés volt, hogy a bringák akkumulátorai sokkal többet bírnak, mint amennyire számítottunk. Spóroltunk a használatukkal, és csak hegymenetben kapcsoltuk be a motorokat, ennek örömére a nap végére csak 1 jel ment le a töltöttséget mutató 5-ből. Holnap bátrabbak leszünk, és többször fogjuk igénybe venni a rásegítést :)

Szlovéniában szép, gondozott, festői környezetben fekvő falvakon, kisvárosokon haladtunk keresztül egész nap. Az emberek mosolygósak, segítőkészek és közvetlenek, bár volt, aki csak fontoskodni akart és inkább rossz irányba küldött minket, mintsem bevallja, hogy lövése sincs arról, amit kérdeztünk. Viszont meglepően sokan beszélnek angolul, ha nem is tökéletesen, de a kommunikációhoz elég az alapszint is, főleg ha kézzel-lábbal rásegít az ember :) 

Szállást kicsit nehezebben találtunk, mint gondoltuk. Lehet, azért, mert Ormoz elég nagy város, nem lehet csak úgy bekopogni házakba... Persze lett volna rögtön egy szoba fürdővel, a benzinkút melletti panzióban - 50 euróért, ami nekünk túl drága. Szerencsére egy fiatal lány, aki jól tud angolul, a segítségünkre sietett, amikor az egyik boltban olcsó szállás iránt érdeklődtünk. Elkísértek minket a turista információs irodához, ahol a hölgy addig telefonálgatott, amíg talált nekünk egy árban ideális helyet. 10 euróért felállíthatjuk a sátrunkat, mondta a tulaj, használhatjuk a WC-t és a tusoló. Mindezt egy kiskocsma háta mögötti területen. Itt általában lakókocsisok szoktak megállni éjszakára, de most csak mi voltunk. A pincérleányzótól kaptunk forró vizet, így első körben ittunk-ettünk egy-egy bögre zacskós levest, amitől menten új életre keltünk :) Az arcom rákvörös az egész napos széltől - pedig szerencsénkre hátszelünk volt. Hálás vagyok a Mindenhatónak (és a magnéziumtablettáknak) , hogy a jobb combomban 60 km tekerés után, éppen a piknikezés alatt jelentkező izomgörcs, amely miatt aztán pár km után meg is kellett állnunk, mert nem bírtam se tekerni, se rálépni a lábamra, este már nem kínozott. A kiskocsmában isteni meleg volt, ingyen WiFi és kellemes, halk zene. Gondoltuk, kiélvezzük, amíg lehet - este 10-kor zártak - és lélekben felkészültünk a hajnalra jósolt 1 fokra, ami sátorban egy fél fokkal sem melegebb, max a szél nem fúj be :)

Első éjszakának végül másképp alakult. Zuhanyozás közben felmértük a terepet és úgy láttuk, a férfi WC és zuhanyzó előterében pont elfér a két matracunk egymás mellett. Ugyan cseppet sem volt romantikus a helyszín, de legalább melegben aludtunk és a sátorveréssel sem kellett bajlódnunk :) 

A második napon, tekintettel az előző napi izomgörcseimre, "csak" 65 km- mentünk. Így már fél 3 körül nekiláttunk a szálláskeresésnek a csodaszép kisvárosban, Slovenske Konjicében. Attila épp készült lefotózni engem egy szobor előtt, amikor egy hölgy felajánlotta, hogy lefotóz minket együtt. Utána váltottunk pár szót, és kiderült, hogy a hölgy is magyar, de szlovén férjével évtizedek óta itt él. Amint megtudta, hogy jótékonysági kerékpártúrára vagyunk, meghívott minket az otthonukba éjszakára. Nem csak egy gyönyörű, kényelmes, meleg szobát kaptunk, de finom vacsorát, másnap pedig bőséges reggelit is, közben nagyokat beszélgettünk. Természetesen meghívtuk Verát és Stefant a kempingünkbe, reméljük, jövőre találkozunk velük!

Már este, lefekvés után rácsodálkoztam, milyen jó és igazságos Isten. Mivel hálásak voltunk az előző napi, igen szerény hajlékért (a férfi WC előterében), és nem zúgolódtunk, Isten másnap megajándékozott bennünket egy pompás estével, fenséges lakomával, királyi szállással két olyan embernél, akiket megismerve gazdagabbak lettünk :) Vera ráadásul megvette Kustánszeget, ezzel támogatva az egyesületünket!

Az alábbi településeken szintén tegnap gurultunk át. Nekem Ptuj tetszett a legjobban, amely a Dráva két partján terül el. Szlovénia legrégebbi városa, kétezer éves!

A Facebook-oldalamon találtok még sok-sok képet. A táblákon szereplő településeket megvásárolhatjátok.