Almeríát elhagyva mintha megsokasodtak volna a fóliasátrak. Az út bal oldalán lenyúltak egészen a tengerig, s ahogy a nap fénye megcsillant a vizen és a fóliákon, szinte nem látszott, hol válnak szét. Az út jobb oldalán a fóliák elértek egészen a hegyek lábáig, s akkor sem fogytak el, amikor az út meredeken emelkedni kezdett. Elképzelni sem tudtuk, hogyan lehet dolgozni a sokszor 30 fokos lejtőkön!
Három napon keresztül hosszú emelkedőkön kapaszkodtunk fel, hogy aztán gurulhassunk, a szédítő sebesség mámorával. Időnként a jobb oldalon megpillanthattuk az autópályát, magasan a fejünk felett.
Valahányszor lihegve felértünk egy emelkedő tetejére, káprázatos látvány tárult élénk.
Szerencsére szinte a teljes szakaszon széles biciklisávon tekerhettünk, és időnként félre is tudtunk állni fényképezni.
Két éjszakát két különböző kempingben aludtunk. Az egyikben 20 eurót kértek egy fél parcelláért, amely tele volt lehullott faágakkal, és ezért a pénzért botorkálhattunk a felújítás alatt álló vizesblokkban, használható WC-t és zuhanyzót keresve, valamint hallgathattuk egész éjjel a sziklákhoz csapódó hullámok zaját (kb. 30 méterre voltunk a tengertől). A látvány viszont pazar volt.
A másik kemping valamivel olcsóbb volt, de nem is ért többet. Kora este özönvíz-szerű esőzés kezdődött, amely csak kora reggel hagyott alább. Nem sokat aludtunk, mert egész éjjel azt lestük, hogy mikor folyik be a víz a hálófülkébe. Kilenc óra körül kisütött a nap, és elkezdhettünk csomagolni.
Ezen a napon folyamatosan szembeszél nehezítette a haladásunkat. Órákon át úgy tekertünk, hogy közvetlenül előttünk vészjósló felhők tornyosultak, de valahogy szinte végig napsütésben mehettünk. Ez ellentmond minden fizikai törvénynek, hiszen a szemből fújó szélnek pont az utunkba kellett volna fújnia az esőfelhőket, ám azok valahogy egyre távolodtak tőlünk. Mi csak a nedves aszfaltból láttuk, hogy nem sokkal előtte zuhogott.
A nap fénypontja a reggelizés volt.: egy szakadék szélén ülve az alant hánykolódó tengert, felpillantva a magas hegyeket csodálhattuk, s az utat, amelyen odáig gurultunk.
A Gepidák fantasztikusan bírták a strapát, bár a sok emelkedő miatt az aksiknál rezgett a léc, de még egyszer sem merültek le teljesen.
