Nos, amikor kitaláltuk ezt a kis tekerészést, úgy terveztük, hogy ezúttal nem tervezünk meg semmit előre, csak durr bele, majd lesz valahogy. Szálláshelyeket ilyen hosszú távon eleve nem érné meg lefoglalni, hiszen Murphy sosem pihen, így tuti közbejönne valami, ami miatt az ember talán még másnap reggelre se ér oda,nemhogy estére, és akkor kidobott pénz a foglaló. Csakhogy nem igazán szeretnénk a semmi közepén, a szabad ég alatt tölteni az éjszakákat, ha még oly tündöklően ragyognának is felettünk a csillagok. Éppen ezért vettünk egy viszonylag kicsire összecsomagolható, és hamar felállítható - lebontható sátrat, ami ebből kifolyólag olyan apró, hogy a csomagoknak esélyük sincs elférni mellettünk. Azokat majd a biciklikhez láncoljuk, a bringákat meg jobb híján a bokánkhoz :) Ha kivigyorogtad magad, elképzelve a sátorból kilógó csupasz lábakat két vastag lánccal, elárulhatom, hogy ezt csak viccnek szántam, mert hogy sosem szerettem a bokaláncot, még ékszernek sem. Nos, bár a sátrunk nem egy Hilton, de legalább lesz "fedél" a fejünk fölött, ha ránk sötétedne két település között, vagy ha elkap egy kiadós eső... Vettünk továbbá pihekönnyű, ám ehhez képest összegöngyölve még mindig túl nagy terjedelmű hálózsákokat és önfelfújós matracokat (Attila tüdeje azért hatékonyabb, és gyorsabb eredményt is hoz!).

Minden eshetőségre felkészülve vettünk egy mini gázpalackot mini gázrózsával és egy hozzá való kis lábossal (megalomániával tényleg nem vádolhat minket senki!), így a reggeli teához - kávéhoz lesz forró vizünk, és kiolvadhatunk, ha éjjel megfagynánk :) Sőt, útközben Attila megcsillogtathatja szakácstudományát: főzhet tasakos levest ebédre :) Nálunk tapasztaltabb túrázók úgyis azt javasolják, hogy tekerés közben ne együnk sokat, mert tele hassal nehéz a mozgás. A szükséges energiát zabszeletek és müzliszeletek biztosítják majd - legalábbis ha marad még a készletből indulásig :) Jól van, na! Ne csóváld a fejed olyan szemrehányóan, muszáj volt letesztelnünk, mennyire ehetőek és laktatóak!

Miután gondoskodtunk az alapfelszerelésünkről, elkezdtük összerakni a szükséges ruhákat és egyéb személyes dolgainkat - azaz csak kezdtük volna. Ekkor ugyanis rádöbbentünk, hogy meglévő ruhatárunkban alig található olyan darab, aminek hasznát vennénk egy ilyen túrán. Mivel több hónapra megyünk el, mind nyári, mind téli holmikat vinnünk kell. Igen ám, de egy bicikli csomagtartója, illetve a ráerősített táskák befogadóképessége erősen korlátozott, még akkor is, ha a sátrat, hálózsákot és matracot a tetejére rögzítjük. Elég elképzelni, mennyi ruhát és cipőt visz egy nőszemély egy egyhetes nyaralásra, máris megértitek a probléma miben létét, hiszen nekünk több hónapos útra kell egy negyedbőröndnyi helyen mindent elhelyeznünk! Napokon át lestük a neten az Egerszegen található sportáruházak honlapjait, de megérte: Alig egy hét alatt sikerült beszereznünk könnyű, légáteresztő anyagból készült pólókat, vízálló, de légáteresztő anyagból készült esőkabátokat, vízálló cipőket, meleg, de kicsire összecsomagolható pulóvereket, egy-egy szabadidő nadrágot felsővel (a hideg éjszakákra készülve), valamint túratörülközőket, amik extra gyorsan száradnak és pici dobozkában tárolhatóak - és mindezt akciósan.

Attila egy régi, kedves ismerősétől ajándékba kaptunk biciklis táskákat, sisakokat, kesztyűket és még sok minden mást, ami jól jöhet az  úton. Amikor minden együtt volt, lelkesen nekiláttam a csomagolásnak. Dupla tépőzáras neylontasakokba apróra hajtogatva begyömöszöltem egy-egy napi ruhát: egy póló, egy bugyi (gatya), egy pár zokni, majd kipréseltem belőlük a levegőt. Elképesztően kicsire sikerültek! Igen ám, de akármilyen kicsi egy csomag, a sok apró csomag már ijesztően nagy helyet foglal! És még nem raktam el váltócipőt és szandált, se piperét, se zacskós leveseket, se kávét, se ki tudja, még mit... Kitartóan birkózom a csomagolással, kipakolok, bepakolok tízszer, százszor, de a táska csak nem lesz nagyobb, így hát naponta szanálok, alaposan átgondolva, mi az, amit itthon hagyhatok anélkül, hogy később falba verném a fejem, amiért pont azt vettem ki a csomagból :)

Igen, tudom, a lényegről még nem ejtettem szót, nevezetesen a biciklikről. Ugye esetünkben ez az a kellék, amely nélkül aligha indulhatnánk el - még a sarki boltig se, nem hogy Gibraltárig :) Hogy milyen kerékpárjaink lesznek és honnan, azt elárulom a következő bejegyzésemben!