"Amit tehetsz, csepp a tengerben, de ez ad értelmet az életednek" /Albert Schweitzer/

Két keréken Gibraltárig: Jótékonysági kerékpártúra

Két keréken Gibraltárig: Jótékonysági kerékpártúra

Végre némi izgalom

2018. október 04. - Erdélyi Margit

A Piránban töltött csodás pihenőnapunk után nem lepődtünk meg, amikor Triesztbe érve elkapott minket az eső. Próbáltunk a tengerpart közelében maradni, hogy ne kelljen folyton a térképet nézni, de így is másfél órába telt, mire kiértünk a városból. Elég nagy volt a forgalom, viszont az út széli záróvonal mellett kényelmesen elfértünk a bicajokkal, és nem éreztük úgy, hogy folyamatosan leszorítanak a kamionok.

Monfalcone volt az aznapi célállomás, mivel azonban szállást fél órás keresgélés után sem találtunk, úgy döntöttünk, továbbmegyünk. Arra nem számítottunk, hogy pár faluval arrébb leszakad az ég, mi pedig bőrig ázunk. Szerencsére a közelben volt a vonatállomás, ahol megálltak a Mestrébe tartó vonatok is. Amúgy is terveztük, hogy egy napot Velencében töltünk, hát előbbre hoztuk. Amíg a vonat Mestre felé robogott, Attilám talált egy szállást a neten, megfizethető áron. Mire megérkeztünk a kis motelhez, még az alsónemünk is vizes lett, mert Mestrében is szakadt az eső.

Velence még mindig lenyűgözött rengeteg templomával, szobraival, kis sikátoraival. Az viszont cseppet sem tetszett, hogy hatalmas volt a tömeg, és szemlátomást itt minden a pénzről szól. A gyönyörű épületek tőszomszédságában árusok kínálják értéktelen csecsebecséiket, az éttermekben, cukrászdákban pedig alaposan lehúzzák a túristákat. Még jó, hogy délelőtt kisütött a nap, így a hangulatunk is jobb lett.

Másnap korán indultunk, mert arra számítottunk, hogy órákba telik majd, mire kijutunk Mestréből, és ismét kellemesen csalódtunk, mert szinte végig kerékpárúton tekerhettünk, sőt még vagy öt falun keresztül, mert egymás a folytak. Már közeledtünk Padova felé, amikor kis híján végzetes hibát követtünk el: figyelmetlenségből nem vettük észre, hogy a bicikliút az úttestbal oldalánfolytatódik, éy egy szempillantás alatt az autópályán találtuk magunkat. Remélve, hogy közel az első kihajtó, tekertünk ezerrel a leállósávban. Csakhogy két km után megszűnt a leállósá  és mi egy kanyarodósávban kapaszkodtunk fel. Csak a tetején látszott, hogy itt bizony nem ér véget az autópálya, hanem több ágra szakad és ki tudja, hol lehet lehutni róla. Úgy döntöttünk, visszatoljuk a bringákat, csakhogy ez igen veszélyesnek bizonyult. Szinte a korlátra tapadtam, és úgy szorítottam a kormányt, hogy kifehéredtek az ujjperceim. Egy kocsi levágta a kanyart, és az utolsó pillanatban rántotta el a kormányt, amikor észrevett. Persze, hiszen a semmiből kerültünk elé a korlát takarásából. Aztán végre megint volt leállósáv, de így is totál leizzadtam, mire visszaértünk a lakott területre. Itt megszólítottunk egy idős bicajost, aki örömmel mutatta nekünk az utat, nem csak Padováig - ami, mint kiderült, alig ötszáz méterre volt az ominózus autópályától -, hanem végigvezetett minket a hatalmas városon, ahol tuti sikerült volna jó párszor eltévednünk. Franco 67 éves, és a versenybringájával úgy száguldott előttünk, hogy alig bírtuk követni :)

 

85 km után Sossanóba értünk, ahol az első házkerítésénél megláttunk egy férfit. Isteni sugallatra Attila felvetette, hogy kérdezzük meg tőle, nem állíthatnánk-e fel a sátrunkat a kertben. Magunk is meglepődtünk, amikor Andrea egyből igent mondott. Ez a nap is jól végződött, bár én már annak is örültem, hogy élve megúsztuk az autópályás kalandot.

A következő nap próbáltunk kisebb forgalmú, alsóbb rendű utakon haladni. Ez azt jelentette, hogy csak hullámokban jöttek a kamionok, viszont az út széli záróvonal mellett alig 10 centis aszfalt volt, mellette hatalmas gaz és mély árok. Akár jött szembe kamion, akár nem, a mögöttünk jövők lassítás nélkül haladtak el mellettünk. Szóval a zabszempróbán nem mentem volna át, de azt hiszem bele lehet jönni, csak nem szabad félni, és a záróvonalon kell maradni. 

Ismét 80 km fölött teljesítettünk, Mantova után álltunk meg éjszakára, egy kis elhagyatott kempingben. Kezdem megszokni a sátrazást... csak ne essen az eső és ne legyen 10 fok alatt éjszaka :)

Képeket még a FB-oldalamon találtok, ide elég macerás feltenni...

A bejegyzés trackback címe:

https://erdelyimargit.blog.hu/api/trackback/id/14281755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása