"Amit tehetsz, csepp a tengerben, de ez ad értelmet az életednek" /Albert Schweitzer/

Két keréken Gibraltárig: Jótékonysági kerékpártúra

Két keréken Gibraltárig: Jótékonysági kerékpártúra

Forgalommal szemben

2018. november 22. - Erdélyi Margit

Rincón de la Victoriában egy éjszakára Anna és Peti vendégei voltunk. Különösen hálásak lehettünk nekik, mivel 3 pici gyermeket nevelnek, és mégis vállalták a macerát, ami 2 idegen ember befogadásával járt.

Másnap reggel borongós-esős időre ébredtünk, így ismét késéssel tudtunk útnak indulni. Malagáig minden simán ment, többnyire a tengerparti kerékpárúton haladtunk, hol napsütésben, hol szemerkélő esőben. Közben megcsodálhattuk a környéket, Malagába érve pedig a kikötőt és a távolról is odalátszó nevezetességeket.

20181120_120857.jpg20181120_120921.jpg20181120_122026.jpg

Ekkor találkoztunk az első nehézséggel. Azt már Petitől tudtuk, hogy Malagán nem lesz könnyű átjutnunk. A Guadalmedina folyó többfelé ágazó torkolatán több hídon lehet átkelni, csakhogy egyikre sem mehetnek rá biciklisek, mert autópálya illetve autóút. Gondoltuk, a tengertől távolabbinál teszünk egy próbát. Ott álltunk a 4 sávos útnál, egy benzinkút szervízútján, és tehetetlenül néztük az autóáradatot. Több embert megkérdeztünk, hogy mégis hogyan juthatnánk el Torremolinosig, a híd utáni első városig, amely már nem az autópálya mellett fekszik, hanem a tengerparton. Mindenki állította, hogy csak a két híd egyikén. Már ott tartottam, hogy feladom és inkább visszafordulunk, 130 km-re a céltól, de én fel nem megyek a pályára! Ekkor Attila megszólított két munkást, akik elárulták a titkot. Újult reménnyel vágtunk neki az útnak. A két autópálya fölött át kellett kelnünk egy-egy gyalogos felüljárón. Az egyiknek a tetejéről fotót is készítettünk az alattunk húzódó pályáról.

20181120_141059.jpg

A 2. hídat elhagyva némi keresgélés után rábukkantunk egy keskeny kis vashídra, amin átgurulhattunk a folyótorkolat legkeskenyebb ágán. Onnan egy kavicsos földúton visszajutottunk az 1. hídhoz, majd átgurultunk alatta és pár száz méterrel arrébb elértük a 2. hidat, amelynek a túlsó oldaláról indultunk kb. 1 órával korábban. A hídnak a felénk eső oldalán végre megpillantottuk a keskeny gyalogutat, amelyet egy alacsony korlát választott el a szembejövő autóktól. Nem nézve se jobbra, se balra, néhol vasoszlopokat kerülgetve, áttekertünk a túloldalra, ahol ismét egy kavicsos földútra érve visszajutottunk a tengerhez.

 

20181120_145057.jpg

20181120_145101.jpg

Megkönnyebbülve folytattuk utunkat aznapi úticélunk, Riviere del Sol felé, miközben hálát adtam Istennek, hogy épségben átvergődtünk a folyó túlsó oldalára. Egymást érték a kedvelt nyaralóhelyek. Némelyikben a szezon végéhez és a kora délutáni napszakhoz képest meglepően élénk élet folyt, míg mások álmos kisváros látszatát keltették.

20181120_161619.jpg

És ekkor jött az újabb nehézség... Az autópálya és az autóút egybefolyt, és ismét egy folyó keresztezte az utunkat. Már azon gondolkodtunk, hogy fentebb keresünk egy másik hidat, amin átjuthatunk, ám aztán előttünk termett egy kisebb híd. Mintha egyenesen nekünk tették volna oda!

 20181120_171319.jpg

Mehettünk tovább a tengerpart közelében, de korai volt az örömünk, mert egyszer csak elfogyott alólunk az út. Néhány kocogó ember érkezett az ellenkező irányból. Tőlük megtudtuk, hogy az autópálya innenső oldalán van egy keskeny gyalogút, amin eljuthatunk a következő lakott településig - szemben a forgalommal.

20181120_172531.jpg

Több kilométert kellett ezen a horroszakaszon mennünk. Néhol a baloldalon nemes egyszerűséggel hiányzott a korlát, pont ott, ahol az út fent a magasban vezetett, így a sziklás part közvetlenül mellettünk-alattunk húzódott. Helyenként egy-egy vasoszlop állta utunkat vagy szembejövő gyalogos miatt kellett leszállnunk a nyeregből. Nem csoda, hogy ránk esteledett, mire megérkeztünk Mijasba.

20181120_175320.jpg

Itt már a városka utcáin közeledtünk Riviera del Sol felé, csakhogy az autóút rossz oldalán. Vendéglátóink, Levente és Tünde autóval elénk jöttek, de kiderült, hogy az autóút túlsó oldalán várnak minket, így megint át kellett kelnünk egy gyalogos felüljárón. Ekkor már kissé leamortizált a napi stressz :)

20181120_183233.jpg

20181120_183241.jpg

Még várt ránk néhány komoly emelkedő, mivel Leventéék a hegyoldalon laknak. A kedves fogadtatás, amiben részesítettek minket, valamint a kétéves, tündéri Noel, aki úgy bújt hozzám, mintha a nagymamája lennék, feledtette velünk a megpróbáltatásokat. Amint ott ültünk a meleg, otthonosan berendezett nappalijukban, éreztem, ahogy oldódik bennem a feszültség.

A bejegyzés trackback címe:

https://erdelyimargit.blog.hu/api/trackback/id/tr614386744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása