Pihenőnapunkon le akartunk menni a partra, és csak henyélni a napon édes semmittevésben. Mivel azonban sátrunk cölöpei erősen megfogyatkoztak az elmúlt hetekben, úgy döntöttünk, elugrunk a "közeli" Dechatlonba. Nem mellesleg fürdőruhát is vennem kellett, mert nem hoztam magammal. Így hát ismét nyeregbe szálltunk - mint kiderült, ez fatális hiba volt. Ahogy közeledtünk ugyanis a Dechatlonhoz, a jelek szerint az egyre távolodott tőlünk. Az első megkérdezett ember azt mondta, 4 km-re van, úgy 2 km múlva megkérdeztünk egy másik embert, aki hevesen gesztikulálva bizonygatta, hogy a sportáruház 5 km-re van. Újabb 1 km múlva megkérdeztünk egy harmadik embert, aki szerint úticélunk még mindig 5 km-re van. Ez is valami - mondtam Attilának. - Legalább már nem került messzebb.
Időközben elhagytuk Nice-t és egy négysávos gyorsforgalmi úton tekertünk a Dechatlon felé. Én már a megérkezéskor azon filóztam, hogyan fogunk átjutni a visszafelé vezető útra, mivel betonfal választotta el a két-két sávot. A boltban viszonylag hamar megtaláltunk mindent, amit kerestünk, s bár az egyik eladó elmagyarázta, hogy egy felüljárót keressünk, ami átvisz a túloldalra, nekem valamiért de javu érzèsem támadt, amikor második nekifutásra sikerült megtalálni a kérdéses felüljárót. Szeremcsére a franciák nem olyan türelmetlenek, mint az olaszok, így békésen követettek minket a felüljáró keskeny sávján, egészen addig, míg rá nem tértünk az egyirányban 2 sávos útra. Kissé megnyugodva a szokottnál gyorsabb tempóban tekertünk a tengerpart felé. Valahányszor egy jobbra kanyarodó sáv jelent meg, igyekeztünk higgadtan az egyenes sávban maradni, közben buzgón fohászkodtunk, nehogy egy kanyarodó autó belénk hajtson. Egy árnyalattal jobb volt, mint amikor Padova előtt az autópályára tévedtünk fel. Itt legalább legálisan közlekedtünk.
Mindenesetre nagy kő esett le a szivünkről a nizzai Cote d'Azur kerékpárútján tekerhettünk. Attila nagy örömében megfürdött a szerintem majdnem jeges - alig 21 fokos - tengerben, én pedig a partról szurkoltam neki.
A kempingbe visszaérve megállapítottuk, hogy a kilóméteróránk szerint potom 32 km-t kerekeztünk aznap. Hogy mi ebből a tanulság? A pihenőnapodon hagyd a kerékpárodat is pihenni, inkább sétálj egy nagyot! Ja, és gyalogostól sose érdeklődj, hogy mi hány km-re van, mert gőze sincs róla :)
