Másnap reggel csak 9-kor tudtunk elindulni Frejus felé. Amit a legjobban utálok az egész tûra alatt, az az örökös ki- és bepakolás. Mivel sosem tudni, nem esik-e éjjel, mindent vėdett helyre kell raknunk. Vagy a sátorba, ami max. 2 nm, vagy a biciklik táskáiba, letakarva. Ha valamit keresünk, az tuti a legutolsó zsebből kerül elő, mert hogy Murphy sosem megy szabadságra. Reggelente sok idő elmegy a sátor lebontásával, matracok, hálózsákok összehajtásával. Kész bűvészmutatvány,, ahogy kis zsákjaiba visszagyömöszöljük őket. Ezek miatt reggel 9 előtt ritkán tudunk elindulni.
Először Cannesban álltunk meg, hogy a tengerparton megegyük a boltban vásárolt reggelinket. A pompás látvány kárpótolt a kissé unalmas ételekért: szinte mindennap ugyanazt esszük, sokszor ebédre és vacsorára is pékáru, felvágott, paprika, paradicsom. Mert ezek a legolcsóbbak.
AlHa már szóba kerültek az árak: az olaszoknál minden élelmiszer drágább volt, mint Szlovéniában. Sajnos a franciáknál még drágább minden, főleg a tengerparti éttermekben. Így még pisilni sem megyünk be (mert az is egy euro!). De a boltokban is drágaság van.
Cannestól gyönyörű, eddig ismeretlen tájakon haladtunk tovább. Bár itt is voltak emelkedők-lejtők, de jóval kisebbek, mint az olaszoknál. A bal oldalon továbbra is a tengert láttuk, a rengeteg félszigettel, amelyekre egy-egy meseszép városkát építettek. A domboldalt szebbnél szebb villák tarkították az öblökben méregdrága jachtok és vitorlások ringatóztak. A fényűzés és mérhetetlen gazdagság szimbólumai uralták a képet, s bár nem rontottak a csodás összképen, engem elgondolkodtatott a pazar látvány. Tekerés közben az járt a fejemben, hogy mi több ezer kilométert teszünk meg, hogy rászoruló családok számára összegyűjtsük egy lakókocsi árát, ezeknek a villáknak a gazdái pedig talán borravalóra többet kiadnak egy hónapban és még csak észre sem veszik... nem jól vanez így, nagyon nem. Túl nagy a szakadék gazdagság és szegénység között.
Nem sokkal Cannes után egy kb. 10 km hosszú szakaszon csupasz, sötétvörös sziklák meredeztek az ég felé. Néhol alagutat is vágtak beléjüka vonatnak. Lenyűgöző látványt nyújtottak.
Egyre eeősebb lett a szél, szabályosan dobálta a bicikliket, ezért kénytelenek voltunk lassítani a tempón. Végül az egyre erősödő szél miatt előbb álltunk meg, mint terveztük. Az Aygulf Camping 22 hektáron terül el, 1100 egység fér el benne. Ez kb.15-ször akkora terület, mint a mi kempingünk Kustánszegen! A recepción 3 hölgy fogadta a folyamatosan érkező új vendégeket. Velünk egy idősebb matróna foglalkozott, mert ő jólbeszélt németül. Amint elmondtuk, honnan hová tartunk és mi célból, kezünkbe nyomott egy számlát, amire ráírta: fizetve. Majd mosolyogva köhölte: Az éjszakai szállás ingyenes számunkra. Ez az ő hozzájárulása a túránkhoz. Csodálatos és elképesztő, bogy vadidegen emberek, ráadásul még csak nem is magyarok, hozzájárulnak a jótékonysági túránk sikeréhez! Hálás vagyok Istennek, amiért ilyen embereket sodor az utunkba :)
