Tegnap kora délután megérkeztünk Saint Tropez-ba. Lesétáltunk a tengerpartra. A kikötőben sok nemzet zászlaja alatt hajózó jachtot csodálhattunk meg. Ekkor még nem esett az eső, de elég borús volt az ég. Leültünk falatozni egy téren, ahol a mellettünk álló padon két hajléktalan üldögélt egy széldzsekibe öltöztetett kutyával :)

Ahogy elindultunk a neten kinézett kempinghez, olyan erősen kezdett fújni a szél, ráadásul az eső is eleredt, hogy úgy döntöttünk, tábort verünk az első alkalmas helyen. Az út szélén, amely valami Jurassic parkhoz hasonló létesítményhez vezetett, felfigyeltünk egy különös játszótérre. Olyan, ahol felnőttek szoktak háborúsdit játszani. Voltak lőállások, terepszínű akadályok, álcahálóval fedett falak stb. Az egyik L-alakú lécfal mögött elég szélvédettnek tűnt a hely, így ott állítottuk fel a sátrat. Nem akartuk, hogy valaki elzavarjon minket onnan, így hamar bebújtunk a sátorba. Még világos volt, de a kimerítő nap után - hegymenetben, szembeszélben tekerni elég nehéz...) ragadt le a szemünk. Már majdnem aludtam, amikor Attila felült és rám meredt: Te is hallottad? Vaddisznó! Na ettől alaposan beijedtem, mert fogalmam sem volt, mit lehetne csinálni egy minisátorba zárva, ha megtámadna minket egy vaddisznó. Fél óráig füleltünk, de a horkantásszerű hang nem ismétlődött meg. Ekkor Attilát kituszkoltam a sötétbe, hogy építsen barikádot a bringákból. A két Gepida erős váza csak megvéd egy vaddisznótól - okoskodtam. Attila az egyiket hosszanti irányban a sátor mellé tolta, a másikat merőlegesen rá, a bejárat elé. Kissé megnyugodva visszafeküdtünk, de éjjel többször is fent voltunk, füleltünk minden neszre. Az eső kopogása időnként minden más hangot elnyomott, még az autókét is a főúton. Reggel alig vártuk, hogy elálljon az eső és továbbmehessünk, ám mire összepakoltunk és már csak a sátrat kellett volna elbontani, újra szakadni kezdett. Behúzódtunk egy kis fedett teraszra a játszótér szélén, és odaállítottuk a két bicajt is, mintha csak pihenni álltunk volna meg ott. Délre minden ehetőt felfaltunk, és egyetértettünk abban, hogy muszáj elmennünk a boltba, mert különben se vacsink, se reggelink. A legközelebbi kisbolt 5 km-re volt. Amikor kicsit alábbhagyott az eső, bekerekeztünk Saint Tropez-ba, s ha már ott jártunk, benéztünk a Csendőrmúzeumba, ahol Luis de Funes relikviákat is láthattunk. Visszatérve a sátrunkhoz újra berendeztük éjszakára, de ma már lefekvés előtt megépítjük a barikádot, hátha jobban tudunk aludni :)