Nem mindig a rövidebb út a könnyebb! Ezt már délelőtt megtapasztalhattuk, amikor Julcsi tanácsára egy mellékutat választottunk a főút helyett. Igaz, a gyérebb forgalom és a táj páratlan szépsége kárpótolt a meredek kapaszkodókért.

Délután viszont a délelőttinél is brutálisabb terepen mentünk! 376 méterre kellett felkapaszkodnunk, majd 2 méterre legurulnunk, hajtűkanyarokban gazdag úton. Még jó, hogy alig volt forgalom, a látvány pedig lélegzet-elállító volt! Délben Mazarrónban fékbetéteket cseréltettünk az én bringámon, de a mellettünk tátongó szakadékok láttán azt gondoltam, nekem sem ártana egy betét - igaz, más fajta :)

A legmagasabb pontról visszanézve beleborzongtam a gondolatba, hogy micsoda mélység terült el alattunk egész úton! Alant a nagy fehér foltok fóliák - azoktól jobbra voltunk kb. 1 órával korábban. 

Odafent azonban vigyáztak ránk, így szerencsésen megérkeztünk a kempingbe, ahol aznap éjjel sátorozni akartunk. Reméltük, hogy nem fogunk megfagyni, és valóban, meglepően langyos volt az éjszaka. Csöndes eső esett, és reggel még kérdéses volt, hogy tovább tudunk-e menni, annyira felhős volt az ég. Némi késéssel ugyan, de reggeli után útnak indultunk. Délre a nap is kisütött, nem győztünk vetkőzni. Sokszor a tengerpart közelében haladtunk.

Mivel hátszelünk volt, gyorsabban faltuk a kilométereket, mint gondoltuk, ezért egy távolabbi kempinget céloztunk meg. Tőlünk jobbra sötét felhők gyülekeztek az égen, de szerencsére mi végig napfényben tekerhettünk.