Zsókáéknál öt napig pihenhettünk, ami azért is különösen jólesett, mert eddig max. 1 pihenőnapot tartottunk hetente. Vendéglátóink saját készítésű háza Petresben áll, egy csöndes kis falucskában.

Zsóka édesanyja, Zsófika átadta nekünk a szobáját. Mivel a fiatalok egész nap dolgoznak, sok időt töltöttünk Zsófikával, aki igyekezett a kedvünkben járni. Esténként a kandalló tüzénél jókat beszélgettünk.

Ottlétünk alatt megtudtuk, hogy a spanyolok kicsit más napirend szerint élnek, mint amit megszoktunk. Reggel 8 körül kelnek, és egy kávéval-sütivel indítják a napot. Amit mi reggelinek hívunk, azt ők 11 óra tájban fogyasztják el, pl. tükörtojás, sült hús, baguett. Ilyen bőséges reggeli után nem csoda, ha csak 3-4 óra felé éheznek meg. Ekkor jön az ebéd, ami több fogásból áll. A vacsora persze szintén kitolódik, 9-11 között kerül rá sor. A szieszta szintén furcsa nekünk. 2 és 5 óra között megáll az élet, a legtöbb bolt bezár, csak a bevásárló központok vannak nyitva. 

Zsókáék kis étterme Port de Saguntóban van. Reggel 8-tól este 11-ig üzemel, egyedüliként a környéken, így többnyire teltházas. Amikor először étkeztünk ott, megismerhettük a spanyol ízvilágot.

Újdonság volt számunkra, hogy a menű 3 fogásból áll és olyan ízlésesen szolgálják fel, akár egy előkelő étteremben, csak éppen az ára sokkal kedvezőbb. Ezek ismeretében még érthetőbb a teltház. Csak ajánlani tudom a helyet mindenkinek, aki arra jár :)

Mi Zsóka és férje, Juan Carlos vendégei voltunk és úgy bántak velünk, mintha az angol királyi család sarjai lettünk volna. Lesték minden kívánságunkat. Amikor az egyik kis unoka születésnapját ünnepelték az étteremben, magától értetődő természetességgel minket is meghívtak, sőt ida is fuvaroztak.

Egyik nap letekertünk a tengerpartra és megnéztük a várost.

Az elutazásunk reggele minden képzeletet felülmúlt: Zsókáék elvittek minket az étterembe egy bőséges reggelire, és még útralavót is kaptunk, 2 hatalmas bocadillót, megpakolva minden földi jóval. Azt szokták erre mondani, hogy az anyukánk hasában sem volt ilyen jó dolgunk :)

Bár sokan írták a FB-on, hogy megérdemeltük ezt a pihenést, mi nem gondoljuk, hogy ez nekünk jár. Inkább Isten ajándékának tekintjük, nem csak a baráti fogadtatást, a pompázatos ellátást, amiben már többször részünk volt az elmúlt másfél hónap alatt. Sokkal inkább ajándéknak tekintjük azt a sok fantasztikus embert, akiket Isten az utunkba sodort. Megerősít minket abban, hogy igenis érdemes jót tenni, mert a jó jót vált ki az emberekből és terjed. Isten más módon is értésünkre adta már, hogy Neki tetsző, amit csinálunk. Egy útszakaszon pl. sorozatban találkoztunk az aszfalton ezzel a graffitivel: