Fél évre magunk mögött hagyjuk kedves kis zalai falunkat, és fejest ugrunk az ismeretlenbe... 

Hol is kezdjem az első élménybeszámolót? Talán ott, hogy az első nap végén annak örültem a legjobban, hogy szilárd ülőalkalmatosság van a fenekem alatt... Hiába az ülepén szivaccsal bélelt biciklis nadrág, hiába a Gepida kényelmes nyerge, azért 80 km-t végigseggelni nem annyira felemelő :) viszont kellemes meglepetés volt, hogy a bringák akkumulátorai sokkal többet bírnak, mint amennyire számítottunk. Spóroltunk a használatukkal, és csak hegymenetben kapcsoltuk be a motorokat, ennek örömére a nap végére csak 1 jel ment le a töltöttséget mutató 5-ből. Holnap bátrabbak leszünk, és többször fogjuk igénybe venni a rásegítést :)

Szlovéniában szép, gondozott, festői környezetben fekvő falvakon, kisvárosokon haladtunk keresztül egész nap. Az emberek mosolygósak, segítőkészek és közvetlenek, bár volt, aki csak fontoskodni akart és inkább rossz irányba küldött minket, mintsem bevallja, hogy lövése sincs arról, amit kérdeztünk. Viszont meglepően sokan beszélnek angolul, ha nem is tökéletesen, de a kommunikációhoz elég az alapszint is, főleg ha kézzel-lábbal rásegít az ember :) 

Szállást kicsit nehezebben találtunk, mint gondoltuk. Lehet, azért, mert Ormoz elég nagy város, nem lehet csak úgy bekopogni házakba... Persze lett volna rögtön egy szoba fürdővel, a benzinkút melletti panzióban - 50 euróért, ami nekünk túl drága. Szerencsére egy fiatal lány, aki jól tud angolul, a segítségünkre sietett, amikor az egyik boltban olcsó szállás iránt érdeklődtünk. Elkísértek minket a turista információs irodához, ahol a hölgy addig telefonálgatott, amíg talált nekünk egy árban ideális helyet. 10 euróért felállíthatjuk a sátrunkat, mondta a tulaj, használhatjuk a WC-t és a tusoló. Mindezt egy kiskocsma háta mögötti területen. Itt általában lakókocsisok szoktak megállni éjszakára, de most csak mi voltunk. A pincérleányzótól kaptunk forró vizet, így első körben ittunk-ettünk egy-egy bögre zacskós levest, amitől menten új életre keltünk :) Az arcom rákvörös az egész napos széltől - pedig szerencsénkre hátszelünk volt. Hálás vagyok a Mindenhatónak (és a magnéziumtablettáknak) , hogy a jobb combomban 60 km tekerés után, éppen a piknikezés alatt jelentkező izomgörcs, amely miatt aztán pár km után meg is kellett állnunk, mert nem bírtam se tekerni, se rálépni a lábamra, este már nem kínozott. A kiskocsmában isteni meleg volt, ingyen WiFi és kellemes, halk zene. Gondoltuk, kiélvezzük, amíg lehet - este 10-kor zártak - és lélekben felkészültünk a hajnalra jósolt 1 fokra, ami sátorban egy fél fokkal sem melegebb, max a szél nem fúj be :)

Első éjszakának végül másképp alakult. Zuhanyozás közben felmértük a terepet és úgy láttuk, a férfi WC és zuhanyzó előterében pont elfér a két matracunk egymás mellett. Ugyan cseppet sem volt romantikus a helyszín, de legalább melegben aludtunk és a sátorveréssel sem kellett bajlódnunk :) 

A második napon, tekintettel az előző napi izomgörcseimre, "csak" 65 km- mentünk. Így már fél 3 körül nekiláttunk a szálláskeresésnek a csodaszép kisvárosban, Slovenske Konjicében. Attila épp készült lefotózni engem egy szobor előtt, amikor egy hölgy felajánlotta, hogy lefotóz minket együtt. Utána váltottunk pár szót, és kiderült, hogy a hölgy is magyar, de szlovén férjével évtizedek óta itt él. Amint megtudta, hogy jótékonysági kerékpártúrára vagyunk, meghívott minket az otthonukba éjszakára. Nem csak egy gyönyörű, kényelmes, meleg szobát kaptunk, de finom vacsorát, másnap pedig bőséges reggelit is, közben nagyokat beszélgettünk. Természetesen meghívtuk Verát és Stefant a kempingünkbe, reméljük, jövőre találkozunk velük!

Már este, lefekvés után rácsodálkoztam, milyen jó és igazságos Isten. Mivel hálásak voltunk az előző napi, igen szerény hajlékért (a férfi WC előterében), és nem zúgolódtunk, Isten másnap megajándékozott bennünket egy pompás estével, fenséges lakomával, királyi szállással két olyan embernél, akiket megismerve gazdagabbak lettünk :) Vera ráadásul megvette Kustánszeget, ezzel támogatva az egyesületünket!

Az alábbi településeken szintén tegnap gurultunk át. Nekem Ptuj tetszett a legjobban, amely a Dráva két partján terül el. Szlovénia legrégebbi városa, kétezer éves!

A Facebook-oldalamon találtok még sok-sok képet. A táblákon szereplő településeket megvásárolhatjátok. 

Ma reggel 10 órakor - naná, hogy késéssel kezdtük - elindultunk életünk leghosszabb és legizgalmasabbnak ígérkező útjára. A bringákat úgy  felpakoltuk, amennyire csak tudtuk, és reménykedünk, hogy nem maradt otthon semmi fontos dolog... Ha mégis, akkor így jártunk. Tuti nem ugrunk haza érte :) 

Az első tervezett útszakasz (kb. 350 km) :

Kustánszeg (Zala megye, Magyarország) - Csesztreg - Dobronak (Szlovénia) - Crensovci - Ormoz - Ptuj - Ljubljana - Koper - Piran (az Adria partján fekvő kisváros) - Trieszt (Olaszország)

El lehet kezdeni megvásárolni a kilométereket és a településeket, valamint megrendelni a képeslapokat :)

A támogatások részletes leírását a jobb oldalon találjátok, rögzített bejegyzésben.

Kedves Barátaink! Örömmel újságolom el Nektek, hogy tegnap megkaptuk utazásunk főszereplőit, a két kerékpárt is. Amikor megszületett a jótékonysági kerékpártúra terve, tisztában voltunk vele, hogy önerőből nem tudnánk megvalósítani az álmunkat, így segítség kérő levelet írtam néhány kerékpárgyártónak és -forgalmazónak. A GEPIDA volt az egyetlen,amely válaszolt és kész volt ügyünk mellé állni. A túra idejére, azaz fél évre kaptunk tőlük két vadonatúj, GEPIDA Alboin 1000 elektromos kerékpárt. Külön öröm számunkra, hogy MAGYAR TERMÉKkel tekerhetünk Európa 7 országában. Köszönjük, GEPIDA!

Reméljük, hogy minden egyes kilométerrel közelebb kerülünk célunk megvalósításához: egy használt lakókocsit szeretnénk vásárolni a Nyaralj nálunk ingyen egyesület számára, amely a Tiszafüredi Horgász és Családi kempingben kerül majd felállításra és nyaranta 12 család számára nyújt lehetőséget ingyenes nyaralásra.

Hogy hogyan támogathatsz minket a célunk elérésében, azt megtalálod a blogomban, rögzített bejegyzésként, a nyitóoldal jobb oldalán. Köszönöm, ha figyelemmel kíséred a beszámolóimat!

Nos, amikor kitaláltuk ezt a kis tekerészést, úgy terveztük, hogy ezúttal nem tervezünk meg semmit előre, csak durr bele, majd lesz valahogy. Szálláshelyeket ilyen hosszú távon eleve nem érné meg lefoglalni, hiszen Murphy sosem pihen, így tuti közbejönne valami, ami miatt az ember talán még másnap reggelre se ér oda,nemhogy estére, és akkor kidobott pénz a foglaló. Csakhogy nem igazán szeretnénk a semmi közepén, a szabad ég alatt tölteni az éjszakákat, ha még oly tündöklően ragyognának is felettünk a csillagok. Éppen ezért vettünk egy viszonylag kicsire összecsomagolható, és hamar felállítható - lebontható sátrat, ami ebből kifolyólag olyan apró, hogy a csomagoknak esélyük sincs elférni mellettünk. Azokat majd a biciklikhez láncoljuk, a bringákat meg jobb híján a bokánkhoz :) Ha kivigyorogtad magad, elképzelve a sátorból kilógó csupasz lábakat két vastag lánccal, elárulhatom, hogy ezt csak viccnek szántam, mert hogy sosem szerettem a bokaláncot, még ékszernek sem. Nos, bár a sátrunk nem egy Hilton, de legalább lesz "fedél" a fejünk fölött, ha ránk sötétedne két település között, vagy ha elkap egy kiadós eső... Vettünk továbbá pihekönnyű, ám ehhez képest összegöngyölve még mindig túl nagy terjedelmű hálózsákokat és önfelfújós matracokat (Attila tüdeje azért hatékonyabb, és gyorsabb eredményt is hoz!).

Minden eshetőségre felkészülve vettünk egy mini gázpalackot mini gázrózsával és egy hozzá való kis lábossal (megalomániával tényleg nem vádolhat minket senki!), így a reggeli teához - kávéhoz lesz forró vizünk, és kiolvadhatunk, ha éjjel megfagynánk :) Sőt, útközben Attila megcsillogtathatja szakácstudományát: főzhet tasakos levest ebédre :) Nálunk tapasztaltabb túrázók úgyis azt javasolják, hogy tekerés közben ne együnk sokat, mert tele hassal nehéz a mozgás. A szükséges energiát zabszeletek és müzliszeletek biztosítják majd - legalábbis ha marad még a készletből indulásig :) Jól van, na! Ne csóváld a fejed olyan szemrehányóan, muszáj volt letesztelnünk, mennyire ehetőek és laktatóak!

Miután gondoskodtunk az alapfelszerelésünkről, elkezdtük összerakni a szükséges ruhákat és egyéb személyes dolgainkat - azaz csak kezdtük volna. Ekkor ugyanis rádöbbentünk, hogy meglévő ruhatárunkban alig található olyan darab, aminek hasznát vennénk egy ilyen túrán. Mivel több hónapra megyünk el, mind nyári, mind téli holmikat vinnünk kell. Igen ám, de egy bicikli csomagtartója, illetve a ráerősített táskák befogadóképessége erősen korlátozott, még akkor is, ha a sátrat, hálózsákot és matracot a tetejére rögzítjük. Elég elképzelni, mennyi ruhát és cipőt visz egy nőszemély egy egyhetes nyaralásra, máris megértitek a probléma miben létét, hiszen nekünk több hónapos útra kell egy negyedbőröndnyi helyen mindent elhelyeznünk! Napokon át lestük a neten az Egerszegen található sportáruházak honlapjait, de megérte: Alig egy hét alatt sikerült beszereznünk könnyű, légáteresztő anyagból készült pólókat, vízálló, de légáteresztő anyagból készült esőkabátokat, vízálló cipőket, meleg, de kicsire összecsomagolható pulóvereket, egy-egy szabadidő nadrágot felsővel (a hideg éjszakákra készülve), valamint túratörülközőket, amik extra gyorsan száradnak és pici dobozkában tárolhatóak - és mindezt akciósan.

Attila egy régi, kedves ismerősétől ajándékba kaptunk biciklis táskákat, sisakokat, kesztyűket és még sok minden mást, ami jól jöhet az  úton. Amikor minden együtt volt, lelkesen nekiláttam a csomagolásnak. Dupla tépőzáras neylontasakokba apróra hajtogatva begyömöszöltem egy-egy napi ruhát: egy póló, egy bugyi (gatya), egy pár zokni, majd kipréseltem belőlük a levegőt. Elképesztően kicsire sikerültek! Igen ám, de akármilyen kicsi egy csomag, a sok apró csomag már ijesztően nagy helyet foglal! És még nem raktam el váltócipőt és szandált, se piperét, se zacskós leveseket, se kávét, se ki tudja, még mit... Kitartóan birkózom a csomagolással, kipakolok, bepakolok tízszer, százszor, de a táska csak nem lesz nagyobb, így hát naponta szanálok, alaposan átgondolva, mi az, amit itthon hagyhatok anélkül, hogy később falba verném a fejem, amiért pont azt vettem ki a csomagból :)

Igen, tudom, a lényegről még nem ejtettem szót, nevezetesen a biciklikről. Ugye esetünkben ez az a kellék, amely nélkül aligha indulhatnánk el - még a sarki boltig se, nem hogy Gibraltárig :) Hogy milyen kerékpárjaink lesznek és honnan, azt elárulom a következő bejegyzésemben!

Vállalkozásunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet a rászoruló családok nyaralásának fontosságára. Célunk továbbá, hogy támogatókat keressünk a Nyaralj nálunk ingyen egyesület számára, amely immár 3 éve szolgálja ezt a nemes ügyet. Konkrétan egy lakókocsit szeretnénk vásárolni a családjaink számára, amelyet a tiszafüredi Horgász és Családi Campingben fogunk felállítani. A tulajdonos már 4. éve 2 ingyenes sátorhelyet bocsát a családok rendelkezésére, sajnos azonban a sátraink tönkrementek az évek során, így tartós megoldást egy használt, de jó állapotú lakókocsi jelentene. Ebben évente 10-12 család élvezhetné a nyaralást, azaz kb. 60-70 ember, köztük sok-sok gyermek! Az egyesület bankszámlájára beérkező adományokból veszünk egy lakókocsit, felszereljük takarókkal, párnákkal, edényekkel. Ha marad pénz, akkor vásárolunk új takarókat és párnákat az egyesület működtetésében lévő Göcsej völgye kemping faházaiba is, ahol évek óta nyaralnak rászoruló családok. Aki még nem hallott rólunk, az nézze meg a Nyaralj nálunk ingyen egyesület FB-oldalát vagy ezt a tavaly év elején készült riportot: http://rtl.hu/rtlklub/hazonkivul/leegett-a-hazuk-az-ingyen-nyaraltatoknak

Hogyan támogathatod Te is ezt a jó ügyet?

Erre több lehetőséget is ajánlunk:

1. Megvásárolhatsz kilométereket: 10 km = 1.000 Ft

2. Megvásárolhatsz 1-1 falut vagy várost, amelyeken áthaladunk a túra során: 1 falu = 2.000 Ft, 1 város = 5.000 Ft Képzeld csak el, milyen érzés lesz, ha elmondhatod: Megvettem Monacót! :)

3. Kérésedre a lakcímedre (vagy ismerősöd, rokonod címére) képeslapot küldünk bármely városból, amelyen áthaladunk. Megrendeléseket a FB-oldalamon privát üzenetben tudtok leadni a név és pontos cím megadásával. Mindig néhány nappal előbb kiírom bejegyzésben, hogy a következő napokban mely városokat fogjuk érinteni. Kérlek, figyeld a blogomat, nehogy lekéss a kívánt képeslapról, mert vissza nem tekerünk, hogy feladhassuk Neked :) 1 képeslap = 3.000 Ft (ebben benne van a képeslap ára és postaköltség is!) Képeslap megrendelésével minket támogathatsz, azaz hozzájárulhatsz a több hónapos túra költségeihez.

Ide utalhatsz: Nyaralj nálunk ingyen egyesület OTP Bank, IBAN: HU98 11748100-20173902-00000000 Swift vagy BIC: OTPVHUHB Közleménybe írd be: Jótékonysági kerékpártúra, a km száma vagy a falu/város neve.

Aki konkrétan az utunkat szeretné támogatni (vásárlás nélkül vagy képeslap megrendelésével), annak privátban megadjuk a számlaszámot, ahová utalhat. Előre is köszönjük mindenkinek!

Kedves Barátaim!

Ezúttal blogírásra adtam a fejemet, remélve, hogy nem foglak nagyon untatni Benneteket. Párommal, Attilával ismét nagy fába vágjuk a fejszénket. Mint sokan tudjátok, tavaly januárban leégett a házunk. A biztosító nem fizetett, és nem is fog, hiszen az alkusz hibázott, nem ők. Így hát a brókercég ellen pert kell indítanunk, ami viszont várhatóan el fog húzódni, ezért idén már biztosan nem lesz meg az új otthonunk. Hogy összekössük a kellemest a hasznossal, úgy döntöttünk, a hideg hónapok elől délre, naposabb vidékre kerekezünk. Nem, nem autóval, az olyan snassz lenne :) Ugye már kitaláltátok, hogy mit forgatunk a fejünkben?
IGEN, nyeregbe pattanunk és két keréken (pontosabban 2 x 2 keréken) vágunk neki a Nagy utazásnak! És hogy meddig szándékozunk elkerekezni? Gibraltár a végcél, de ha már odáig lemegyünk, Portugáliát sem hagyjuk ki :)
A részletes útvonalról legközelebb írok Nektek, persze csak akkor, ha érdekel Benneteket és persze az út során rengeteg képet fogok feltenni, hogy gondolatban velünk lehessetek. Addig is próbálunk szponzorokat találni legújabb vállalkozásunkhoz. Ha sikerrel járunk, annyit elárulhatok, hogy Attilával közös gyermekünkről, a Nyaralj nálunk ingyen egyesületről sem feledkezünk meg. Hogy miként szolgálhat egy kb. 7500 km-es tekerészés egy nemes ügyet? Nos, erre is kitérek következő írásomban.
Addig is izgatottan várom a visszajelzéseiteket: szurkoltok nekünk, avagy őrültnek tartotok bennünket, persze a szelídebb fajtából? Netán mindkettő? :)