Graziéból, az elhagyatott kempingből Cremona felé vettük az irányt. Ismét egy forgalmas főúton haladtunk, ahol rengeteg kamion húzott el mellettünk. Annyira koncentráltam, hogy a záróvonalon tudják maradni, hogy valóságos megváltás volt számomra, amikor begurultunk Cremonába. A város szélén lévő kempingben 2 éjszakát töltöttünk el. Számunkra különlegesnek számított az automata beléptetőrendszer, amihez nem kellett recepciós. Csak rátoltad a biciklit az aszfaltra festett sárga téglalap. és a gép már ki is adta a kártyát, amellyel kinyithattad a kaput. Másik újdonság nekünk az 50 centtel működő zuhanyzó volt. Ennyi pénzért 2 percig élvezhetted a meleg vizet. Jó lenne a mi kempingünkbe is beszerezni ilyen automatát :) Végre moshattunk is, igaz csak kézzel. Sajnos az eső eleredt, mielőtt a ruháink megszáradtak volna, ezért éjszakára a mosdó előtti teraszra teregettünk. A szombatot városnézéssel töltöttük. Az eső csak szemerkélt, így nem zavarta meg a sétánkat.

Útközben bevittük a Gepidákat egy helyi bicikliboltba, ahol egy szerelő átnézte őket, majd meghúzta a küllőket. Ő sem ismerte ezt a biciklimárkát, így kellőképpen megcsodálta.

Délután érkezett a kempingbe egy fiatal francia pár, akik már 7 hónapja voltak úton kerékpárokkal. Majd egy négy fiatalból álló csapat jött Új-Zélandból, ők Szicíliába tartottak. Hamar összebarátkoztunk mindannyiukkal és sikerült tapasztalatot cserélnünk - angol nyelven. 

Cremonából Vogherába mentünk. Mivel a kemping, ahová készültünk, már nem létezett, végül a város egyik gazos telkén sátoroztunk. Aznap akaratlanul is megdöntöttük a rekordunkat, 103 km-t tekerünk, így különösen rosszul érintett minket, hogy normális szállás helyett ismét vadkempingeznünk kellett. Szerencsére ezúttal nem 4 fokban, csak 14 fokban ébredtünk.,cserébe megettek a szúnyogok. A francia pár tanácsát megfogadva immár mi is mellékutakon haladtunk tovább Alexandria felé, amelyeken tényleg sokkal kevesebb a kamion, viszont egyes szakaszokon olyan rossz az út minősége, mintha csak kis hazánkban lettünk volna, így jól jött a Gepida első teleszkópja. Őszintén szólva, én díjaztam volna, ha van hátsó is, de nyilván nem terepre tervezték.

Végre engedett bennem a stressz és kellőképpen tudtam értékelni a táj szépségét is. Következő szálláshelyünk, a Camping la Fonti gyönyörű környezetben fekszik. A recepciós, Stefano, amint meghallotta, hogy jótékonysági túrán vagyunk, közölte, hogy a szállásért nem nem kell fizetnünk, ez az ő támogatása.

A reggelinél szóba elegyedtünk egy idősebb svájci házaspárral. Theresia és Willi nyomban megvásárolták Monacói, ezzel támogatva az ügyünket.

Mindig erőt merítünk a tudatból, hogy mindenütt vannak a világban jó emberek, akiknek fontos számukra idegen emberek öröme. Ez visz bennünket tovább minden nehézség és kényelmetlenség dacára :) 

Elnézést a fekvő képekért, nem sikerült megfordítani őket, pedig a telefon galériájában állnak... 

A FB-oldalamon még sok-sok képet találtok, megfelelő állásban!