Második vadkempingezős esténken hirtelen beállt a derekam. Talán hajlott korom, talán a mindennapos tekerészés, de talán csak a nem túl kényelmes túramatrac volt az oka. Tény, hogy kijárt már mindmkettőnknek egy ágyban alvás (utoljára Mestrében aludtunk panzióban) és egy forró zuhany hajmosással. Atika még este nekiállt szállást keresni Toulonban, ami a térkép szerint 65 km-re volt tőlünk. A legolcsóbbat mindjárt le is foglalta egy éjszakára, a tulajdonosnak pedig megírta, hogy 14-16 óra között érkezünk. Reggel indulás előtt a derekamat bekentük lóbalzsammal, vettem be fájdalom-csillapítót, így reménykedtünk, hogy el bírok tekerni odáig. Előtte viszont az egyik bringa rádőlt a sátorra - egyenesen a derekamra! Szerencsére a sátor merevítője felfogta a nagyját és a hátsó csomag is puha volt. Nekem nem lett bajom, ellenben a sátor rúdja eltörött. Ideje vennünk egy picit nagyobb sátrat - jegyeztem meg, mielőtt a párom nagyon elkenődött volna. Tudok egy jó Decathlont Nice-ben - vágta rá Attila vigyorogva.ókedvűen vágtunk neki a következő útszakasznak. Az ég borús volt, de nem esett. 10 km után megálltunk egy szupermarketnél, és a bevásárlást követően megreggeliztünk egy padra telepedve. Mire végeztünk, eleredt az eső. Nekem viszont addigra hatott a tabletta, ezért ragaszkodtam hozzá,, hogy folytassuk az utunkat. Megint nem jött be az az elképzelésünk, hogy a tengerpart közelében vezető út sík és egyszerű! Turbóban, 2-es sebességben alig bírtuk az első tucat kaptatót. Mivel azonban a két Gepida nem adta fel, mi sem tehettük :) A másik út rövidebb volt, viszont forgalmasabb, így inkább az emelkedőket és lejtőket választottuk.

Legalább leteszteltük a Gepida abroncsait és a fékeket is, hogyan viselkednek nedves aszfalton. Ismét kellemes meglepetés ért: egyszer sem csúszott meg a gumi! A fék már eddig is remekül működött, de most esőben illetve eső után is kiállta a próbát. Egyre bátrabban gurulok, azt vettem észre. Talán mert be akarom hozni a hegymenetben elvesztegetett időt. Az első csalódás akkor ért, amikor 45 km után Attilám közölte, hogy a térkép szerint még 38 km van hátra. Nem értettük, hogy lett a 65-ből 83, de hősiesen nyomtuk tovább a pedálokat. Hyeres előtt kezdődött egy kerékpárút, amely szinte Toulonig tartott. Igaz, pár km-rel hosszabb volt, de biztonságosabb, mint a közút. Hol  kerékpár-alagúton, hol kis hidakon mentünk át. 

vége 89 km lett! Alig vártam, hogy egy forró tusolás után vízszintesbe kerüljek egy pihe-puha ágyikóban. 

Nos, az érzés, amikor közel 100 km megerőltető tekerés után esőben ácsorogsz egy apartmanház előtt, és kiderül, hogy a foglalás egy véletlen folytán az előző éjszakára szólt, ráadásul a tulajnak nincs másik szabad apartmanja, de még egy szobája sem, leírhatatlan. Utunk során először közel álltam hozzá, hogy elbőgjem magam. Valószínüleg Rachid is látta rajtam, mert rövid tétovázás után felajánlotta, aludjunk az otthonában. Nem sokkal később megismerhettük a családját, a feleségét és négy gyermekét is. Nagyon szépen nevelik őket, ez látszott rajtuk. A legkisebb, Ibrahim 2 éves lesz. Rögtön felkéredzkedett a karomba, majd Attiláéba is. A kicsik szeretetnyelve nemzetközi, és hát ki tudna ellenállni két égnek meredő pufók karocskának? 

Rachid háza bő 20 percre volt az apartmantól. A bicikliket bezárhattuk éjszakára egy fedett teraszra, és Rachid vitt el minket az otthonába. Az éjt a nappalijukban töltöttük a kanapén. Elképesztő volt az a bizalom, ahigy beengedtek minket az otthonukba! Másnap reggel Rachid elvitte a három nagyobb gyereket iskolába (itt 3 éves kortól így hívják az ovit is), addig a párja finom reggelit varázsolt az asztalra. Evés közben angolul beszélgettünk. A kis Ibrahim meg kézből kézbe vándorolt.

Rachid Algériából, a neje Marokkóból származik, de ők már mindketten Franciaországban születtek. Regénybe illő, hogy mégis arab földön, Marakeshben ismerkedtek meg, amikor ott nyaraltak.

Reggeli után Rachidėk elvittek minket egy Decathlonba, ahol sikerült akciósan vennünk egy új sátrat. Az apartmanhoz visszaėrve azonnal kimostuk a szennyesünket, és mivel a nap is kisütött, délutánra minden meg is száradt. Másnap délelőttre tettük át a városnézést, hogy ez a nap tényleg a pihenésről szóljon. Ma nem tekertünk egyetlen métert sem! :)

Rachid csak 30 eurót kért a következő éjszakáėrt, a reggeliért, ės a fuvarozásėrt pedig semmit. Mint mondta, az apartman az biznisz, az otthona az vendégül látás. Így már nem bosszankodtunk annyira, amiért a booking.com előre levonta a 45 eurót a rossz dátumra foglalt éjszakáért.

Így képes Isten a rosszat jóra fordítani. Ha nem csúszik be hiba a foglalásba, kivesszük a kulcsot a fali dobozbôl, ahová bekészítették, és nem is találkozunk Rachiddal meg a családjával. Hálásak vagyunk Istennek, hogy bepillanthattunk egy arab-francia család hétköznapjaiba és hogy megismerhettünk két nagyszerű embert és négy aranyos lurkót.